Táplálás

A kutya „működésének” következő lényeges pontja: a megfelelő táplálás.
Táplálkozás tekintetében egy nálunk sokkal tapasztaltabb szakértő cikkére hivatkoznánk, amiben minden benne van, ami egy általános esetben egy gazdi számára kérdés lehet, ez nekünk bejött, mi ebben hiszünk.
Az alábbiakban részletek olvashatók Dorogi Zita – Alternatívák a kutya táplálásában című cikkéből, aki a kutyák táplálkozásával mélyrehatóan foglalkozik, és jó eredményeket ér el sérült, vagy rossz állapotú ebeknél a megfelelő táplálással.

Hányszor?

  • 4 hetes kortól ajánlott elkezdeni a szilárd táplálék adását (a szoptatás mellett)
  • ideális esetben 8-12 hetes korban történik meg a kiskutya elválasztása az anyjától: ebben az időszakban napi 4-szeri etetés javasolt
  • 3-6 hónapos korban napi 3-szori étkezés javasolt
  • 6 hónapos kortól (a fogváltást követően) napi kétszeri étkezés javasolt
  • kistestű kutyáknál 12, nagytestűeknél 15 hónapos kortól elegendő a napi egyszeri étkezés, de tartható a kétszeri is
  • kutyánknak mindig legyen friss ivóvize, kinti tartás esetén télen adjunk langyos vizet legalább naponta kétszer vagy tegyünk bele pár csepp étolajat, mely késlelteti a víz teljes befagyását

Mennyit?

A szükséges táplálékmennyiség függ a fajtától, az életkortól, a tartási körülményektől (kinti vagy benti), az anyagcsere-hatékonyságtól, egészségi állapottól, attól, hogy ivaros vagy ivartalan, mennyit van mozgatva, stb. Nagyjából határozzuk meg az adagját az adagolási útmutató vagy az állatorvos véleménye alapján, és amint látjuk, hogy fogy vagy hízik tőle az eb, aszerint módosítsunk, de mindig csak fokozatosan. Természetesen ha a kutyánk az egyik napon többet mozog, kicsit növelhetjük az adagját, ha pedig a megszokottnál kevesebbet, akkor pedig csökkenthetjük. Kutyánk inkább sovány legyen, mint kövér, különös tekintettel a növendékekre, akiknek egész életükre tönkretehetjük a túltáplálással a csontvázrendszerüket, ízületeiket – a legjobb minőségű táplálék adása mellett is.

Mire figyeljünk a tápválasztásnál?

Az összetevőknél az kerül a felsorolás elejére, amelyből a legnagyobb arányban található az adott tápban. Vigyázat: a gyártók ezért legtöbbször többféle gabonaterméket tesznek az eledelbe, melyek külön-külön szinte mind kevesebbek a „húsnál”, összeadva azonban jócskán meghaladnák annak mennyiségét.
Általában a „növényi (mellék) termékeket” tartalmazó tápokban részben szójából tevődik össze a fehérjetartalom. Mondani sem kell, hogy ragadozók számára ez nem a legideálisabb proteinforrás.
A csirkehús vagy csirkehúsliszt a legolcsóbb és legsilányabb hús-összetevő, hiszen a baromfikat általában rengeteg mesterséges anyaggal táplálják, hogy minél hamarabb elérjék a vágósúlyt. A jogszabályi előírásoknak teljesen megfelel, ha az összetevőket nézegetve azt tapasztaljuk, hogy a „marhahúsos”, „bölényhúsos”, „strucchúsos”, stb. táp vagy konzerv valójában 4%-ban tartalmazza az előbb említett értékes, ám drága hús-összetevőket.

A színes bogyók nem a sárgarépát és az egyéb zöldségeket jelzik, a sok színezék csupán számunkra próbálja eladhatóbbá tenni az eledelt. Az olcsóbb tápokba általában különféle ízfokozókat tesznek, hogy legyen gusztusuk elfogyasztani a kutyáinknak. Így fordulhat elő, hogy olykor kevésbé hajlandóak megenni egy jobb minőségű tápot, amely kevesebb adalékot tartalmaz – becsapva ezzel a kutyát és a jóhiszemű gazdikat is. Az ízfokozók alkalmazása olykor annyira jól sikerül, hogy a kutya még a saját ürülékét is kívánatosnak és fogyaszthatónak tekinti, őrületbe kergetve a gazdákat érthetetlen „rossz szokásával”.

Iránymutatónak tehát nézzük az összetevőket, illetve a fehérje-tartalmat, melynek értéke jobb minőségű, normál felnőtt tápoknál 23-26% körül alakul. Ennél nagyobb proteintartalommal az emelkedett energiaigényű – sportoló, vemhes, legyengült vagy kölyök – kutyáknak készült eledelek rendelkeznek.
A javasolható tápok a „prémium” kategóriától kezdődnek, ezek fő tulajdonsága, hogy relatív kevés adalékanyagot tartalmaznak, így nincs bennük hozzáadott aroma/ízfokozó, színezék, tartósítószer, szója.
Az adagolás tekintetében sose csak és kizárólag az útmutatót nézzük, hiszen hogyan is fedhetne le egyetlen tápcsalád minden kutyafajtát, életszakaszt, ivarosságot, aktivitást, tartási körülményt, egészségi állapotot, anyagcsere-hatékonyságot?

Az alaposabbak keresgélhetnek a tápokról a különböző értékelőoldalakon:
http://dogfoodanalysis.com/
http://hubpages.com/hub/Dog_Food_Review

Mivel táplálkozik a farkas?

Egész biztosan nem táppal, bár nem is csak és kizárólag hússal. (A színhús etetése önmagában súlyos hiánytünetekhez vezet.) Általánosan igaz a ragadozókra, hogy az elejtett zsákmányállatnak a belső szerveit, a gyomrot és a beleket, illetve az abban található félig emésztett növényi maradványokat kezdik először elfogyasztani. Ezen kívül a farkas – akárcsak a kutya – olykor „legel” különböző füveket, gyógynövényeket, feleszi a lehullott gyümölcsöket, diót, elfogyasztja a földön található madártojásokat, növényevők ürülékét: legnagyobb arányban húsevő, de gyakorlatilag mindenevő.

Táp helyett – házi koszt

Kb. 60 évvel ezelőtt jelentek meg az első előre gyártott kutyaeledelek, ám kedvenceink azelőtt is táplálkoztak valamivel. Az egészségi állapotuk jobb volt, (kevesebb allergia és emésztőszervi daganat, erősebb immunrendszer) a megfelelően gondozott ebeknél nem ment ritkaságszámba a 20 évet megközelítő életkor sem.

Ne feledjük: a kutya ragadozó (a farkasokkal szaporodóképes utódokat képes létrehozni, tehát rendszertanilag akár egy fajnak is tekinthetők), gyomra igen erős emésztőnedveket termel, tehát a nyers hús és csont megemésztésére specializálódott, és nem jelent számára problémát az étellel bekerülő bacilusok többségének elpusztítása sem.

B.A.R.F. étrend
Mozaikszó, mellyel hazánkban is egyre többet találkozni.
B.A.R.F. = Bones-And-Raw-Food, Biologically-Appropriate-Raw-Foods

Lényege, hogy a farkas étrendjéhez hasonlóan táplálják a kutyákat is, lehetőleg minél több nyers hozzávalóval. Eszerint az étrend 10-25% növényi, 75-90% állati eredetű. Utóbbi összetevő kb. 10% csont, 90% hús. (A csontmennyiség ne haladja meg az összmennyiség 15%-át.) Napi két étkezésre osztják fel az adagot, ezáltal a bélcsavarodás esélye drasztikusan lecsökken, a felhasználás hatékonysága pedig nő. Kb. 1-2 heti intervallumban egyenlítődik ki a különféle tápanyagok aránya – tehát nem kell, hogy mindennap ugyanannyi húst és zöld-félét kapjanak. Hetente egy zöldség-gyümölcsnapot és heti egy koplalónapot javasolnak, a többi a húsos-csontos nap. Gabonafélék adását nem javasolják (erről egy picit lejjebb…)

PREY modell
Eszerint EGÉSZ zsákmányállattal kell etetni a kutyákat, mivel ez hasonlít a legjobban a farkas táplálkozására; valamint a BARF-hoz képest intenzívebb tépés, rágás biztosítja a megfelelő szájhigiéniát. Tehát egészben, tollastól, szőröstül adjuk oda az egész csirkét, nyulat stb. Ezt azonban kevesen engedhetik meg maguknak, leggyakrabban konyhakészen tudjuk csak a húsfélét beszerezni. Ezért az étrend szerint csak a hús–csont–belsőség arányra kell odafigyelni, ami általában 80–10–10 százalék. Így azonban mégiscsak kifelejtődik néhány „alkatrész”, melyről fentebb említést tettünk, amelynek következtében hosszabb távon akár hiánybetegség is kialakulhat. Személyes tapasztalatunk nincsen ezzel a módszerrel.

Gabonával vagy anélkül?
A BARF és a PREY diéta elvei szerint a gabonafélék nem tartoznak a farkasok étrendjéhez. A főtt rizs mégis fontos „hordozóanyag” lehet a hús számára, mely a bélben az áthaladást lassítva hatékonyabb felszívódást tesz lehetővé. Tapasztalataink szerint aktívabb anyagcseréjű, sportosabb kutyánál rizs nélkül, csak zöld-félével, akár másfél-kétszeres húsadagra is szükség lehet a kondíció fenntartásához!
Közepes testű kutyának napi 2-3 evőkanál főtt rizs megoldás lehet, ha úgy érezzük, kevés a bevitt kalória. (Tréningezésnél egyébként hasznos szénhidrát-forrás.) Ezzel szemben hízásra hajlamos vagy mozgásszegény életmódot élő kutyáknál csökkentsük bátran a gabonafélék mennyiségét!
A rizs vagy barna rizs „naturálisabbnak” tekinthető a tésztánál, ezért elsősorban az előbbieket javasoljuk.
Kenyeret NE adjunk a kutyának: élesztőt tartalmaz, mely puffadást okoz.

Átállás új étrendre
Mint ahogy a tápváltás is felboríthatja kutyánk mesterségesen elkényelmesedett gyomrának egyensúlyát, így olykor a természetes kosztra való átállás sem zökkenőmentes. Ezt kiküszöbölhetjük, ha kutyánkat napi kétszer etetve először csak az egyik étkezést módosítjuk. A kezdő menü fele-fele arányban sovány főtt hús és főtt rizs legyen, zöld-félének 1–2 evőkanál könnyen emészthetőt, pl. almát és sárgarépát válasszunk. Ha kutyánk emésztőrendszere pozitívan reagál, fokozatosan jöhet a zsírosabb vagy nyers husi, több zöldség-gyümölcs és egy kis belsőség is.
Fontos: a tápot vagy konzervet, a nyers és a főtt húst ne keverjük egymással, mert más-más feldolgozási állapotban vannak, így kutyánknak emésztési nehézségeket okozhatunk.

Kölykök táplálása
Hogyan is gondolkodik a legtöbb gazdi a kölyöktápokról? Az lesz a legjobb, amelyiktől minél gyorsabban, minél nagyobbra nő – a tápgyártók ezt a vélekedést meglovagolva készítenek nagyon magas fehérjetartalmú, felturbózott, csilivili külsőt eredményező kölyökeledeleket. Azonban minél nagyobb testű egy fajta, annál hosszabb ideig tart a növekedési időszak, amit kifejezetten ártalmas siettetni. Kiskutyánk ízületeinek fejlődése nem fog tudni lépést tartani a testsúlyának növekedésével, csonthártya-gyulladás, carpus laxity syndrome (mellső lábtövek lazasága=„bulldogos”, kifelé forduló lábállás), növekedési diszplázia alakulhat ki. Utóbbiak egész életében szenvedést okozhatnak kedvencünknek, és ha netán sportolási szándékaink lennének vele, már soha nem fogjuk tudni belőle a maximumot kihozni.
A bébitápok (max. 6 hónapos korig) fehérjetartalma NE legyen több

nagytestű fajták: 25%-nál
közepes, kistestű testű fajták: 28%-nál

A fogváltást követően (junior tápok) pedig ennél még 2-3%-kal (nagytestűeknél akár 5%-kal) alacsonyabb legyen a protein mennyiség.
Azonban sokkal kevésbé ronthatjuk el, ha a kölyökkutyát is természetes formátumú táplálékkal etetjük, és mi magunk állítjuk össze az étrendjét.
A kutyák számára a vörös húsok értékesebbek, mint a szárnyasok. Kölyköknek, lábadozóknak különösen ajánlott a borjú- és marhaszív. A vadnyesedék szintén előnyös, hiszen természetes módon, adalékoktól, antibiotikumoktól, mesterséges hormonoktól mentesen táplálkozó állatok húsáról van szó.

A saját receptünk: a főtt rizshez keverve forraljuk át a ledarált vagy felkockázott vadhús-nyesedéket, a még forró keverékbe teszünk zab-őrleményt és egy kevés jódozott sót. Ebből a rizses húsból kb. annyit kapnak a kutyáink, mint amennyi a száraz táp térfogata lenne (a táp nedvesen 2-3-szorosára dagadna a gyomrukban…). A hús/rizs/zöld-félék aránya kb. 1:1:1. Mindig a már kimért adaghoz keverjük az almaecetet, mézet, a reszelt zöldségeket, gyümölcsöket, multivitamint. (tipp: ha nem akarunk mindig reszelgetni vagy turmixolni, előre is elkészíthetünk egy nagyobb adagot, amit összekeverve, kiporciózva lefagyaszthatunk.). Felnőttek és kölykök is ezzel táplálkoznak, egyedül a kiegészítők változnak. A mennyiség mindig az aktuális kondíció, aktivitás függvénye: ha picit soványak, többet mozognak, többet kapnak – ha dundibbak, kevesebbet mozognak, kevesebbet.

Csonterősítő használatával érdemes csínján bánni, mert ha rosszkor vagy túl sokat adunk, akkor túl hamar vagy nem megfelelő állásban rögzíthetjük az ízületeket, csontokat. Táp mellé tilos adni! Adjunk inkább rendszeresen nyers borjúcsontot, mely a legkönnyebben felszívódó kalcium forrás. (Alacsony kalcium bevitel mellett nő a felszívódás hatékonysága, viszont a túladagolás ellen a szervezet nem tud védekezni, és az ízületek felületén meszes lerakódásokat okoz!) A csont egyben ízletes fogkefe, mely eltávolítja a szájszagot okozó foglepedéket, fogkövet.

Ízületerősítőnek, deformitások (pl. tehéncsánk, x-láb, o-láb), növekedési csonthártya-gyulladás, mellső lábtövek görbülésének kezelésére kiválóan alkalmas a Selenpet nevű készítmény, diszplázia esetén is sokat tud az ízületek „olajozásán” javítani. Ezt 2 hetes periódusokban adjuk, 1–2 hetes kihagyásokkal, de ezt se adagoljuk túl! Ha már megfelelően beálltak kiskutyánk ízületei, akkor adjunk neki csonterősítőt (pl. Pet-Phos), de akkor is csak mértékkel, kevesebbet az előírtnál.

FONTOS: megfelelő minőségű táp mellé ne adjunk csonterősítőt, vitamint!
Figyeljünk oda, hogy semmiképpen ne hizlaljuk el a kölyökkutyát, a bordái legyenek mindig könnyen tapinthatók, ne fedje őket vastag hájréteg. Különben felesleges extra terhelésnek tesszük ki a fejlődő ízületeit!
Ne feledkezzünk meg a rendszeres (negyedévente javasolt) féreghajtásról sem.
A túl magas fehérjetartalmú tápok mellőzésével megadhatjuk kiskutyánknak a szükséges időmennyiséget szervezetének tökéletes kifejlődéséhez, mely komoly sportolási szándéknál hosszútávon elengedhetetlen!